Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015. december 10.
2015. december 10.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letölthető művek
Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Tartalom
Most egy olyan Jézus kell, aki nem vegyül el
a bombával fenyegetőző terroristák, a bankrablók,
a fajelméletről harsogók között, aki lerázza
a kenetteljes mosolyt, nem cipeli hátán
mint csiga a házát, a templomát, mert mindenki
olyan kegyhelyet emel, amilyenre éppen szüksége
van, aminek kertjében sosem rendeznek zsibvásárt.

Most egy olyan Jézus kell, aki a zsarnokság
terét felszabadítja, együtt súrolja a mellékhelyiségek
kövezetét a takarítónőkkel, megtanít
mindenkit, hogyan kell különbségtétel nélkül
elfogadni a másikat, akinek jósága járványként
söpör végig a hataloméheseken,
akik ettől adakozó jótevőkké válnak.

Most egy olyan Jézus kell, aki tudja, hogy rajta kívül
mindenki megöregszik egyszer és azok
a törvényhozók is a kukába kerülnek, akik most
ellehetetlenítik az életet, aki nem bárgyú szoborként
hívja magához a gyermekeket, hanem a munkát,
kenyeret követelők élére áll, és már a jelenléte elég
ahhoz, hogy fölösleges legyen a tiltakozás, mert renddé
simul a káosz, és megszűnik a rettegés fogalma.

Most egy olyan Jézus kell, aki emlékszik,
milyen megalázó volt egy betevő falatért
végig koldulni feltámadás után a várost, és
mutatóujjának fölemelésével megszünteti
a nincs szót, aki összetereli a páratlanokat,
aki nem teát osztogat a hajléktalan fáknak,
hanem szabad teret kínál nekik.

Most egy olyan Jézus kell, aki nem irracionális
várakozással hiteget, aki életre-halálra megvív
a felnőttekkel a maradiság ellen, mert ő maga
is egy bűntelen gyermek, aki lefogja a kéjjel
kegyetlenkedők kezét, nem a mennyben
ígér öröklétet, hanem itt a földön ad lehetőséget
a biztonság megtapasztalására.

Most egy olyan Jézus kell, aki ahogy a gyík a farkát,
képes kinöveszteni a karját, amit levágtak a vandálok,
hogy elhiggyük, az ölelés még létezik, az érintés
kollektív érzése fenomenális, most egy olyan.–

Pethes Mária
Most egy olyan
Mert éltem én oly korban is e földön,
mikor a bűnös bűntudatot érzett,
a bunkó meg szégyenkezve leszegte
üres fejét – rossz volt hülyének lenni.
Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem.
Azt még talán, hogy késő unokáink
arra ébrednek egyszer, hogy  javakból
nem csak pénzzel szerezhetőkre  vágynak,
hanem szívekbe vermelt ősi kincsre,
melytől ködös korszakokkal korábban
két lábra állt a fáról földre pottyant 
bozontos emlős, majd előre lépett.

S emberré válni újra kedvük támad.

Baranyi Ferenc
REMÉNY
A rue de Nesle-en ósdi hotelben laktam
egy korhadt falépcső vezetett szobámhoz
késő éjszakánként ha ágyamba  zuhantam
hogy átringjam magam tegnapból a mához
lehunyt szemem mögött az élményt naplóztam
mi temérdek szépet zúdított rám Párizs
félig-meddig tán álomba hanyatlóan
éreztem, e város már mindig oázis
ahová én majd örökre visszavágyok
a nyüzsgő sokaság a sok színes ember
a vörös, a szőke, a fekete lányok
hullámzó áradata, szép élettenger
a sorbonne-negyedben régi kockakövek
nyüzsgő sokaság és vidám diákarcok
rég volt – ma lehajtott fejű embertömeg
kutatja-keresi, hogy mi történt velünk
mit tettek jövőnkkel ádáz fegyvercsövek
s hogy sötétedett el napos novemberünk…
                                    
                                         2015. november 14.


Köves József
A Rue de Nesle-en
Baal templomának nyugalma
Leáldozott.
Ősi falainak véget vetett egy bomba
Növelve halmait, a rom
Szétszóródott a porba.
A kőbe faragott szőlőfürt
Tört szemekkel gurul
Széthasadt koporsóba.
Fönícia égi istene könnytelen
Szemekkel siratja
Az új-barbár világot,
Ablakából tegnap még
Bíbor naplementére látott.
Palmira esti fényeit többé nem látom,
Feszült csendben a néptelen Agora
Oszlopai mögött a Gonosz szeme figyel,
Ember hogyan készülsz a Jóra?
Zenóbia régen alszik, harcba nem száll,
A sírtornyok lakóinak ma sincs nyugalma,
Népe úton, homok hegyeken át
Céltalan célja a megtelt Európa!
Bodó Csiba Gizella
Hír-háttér
Kaskötő István
A kőr bezárul…
Leülni egy csendes zugba
hársfateát inni akácmézzel,
és emlékezni egy régmúlt, szép tavaszra,
az lenne jó…

emlékezni az ébredő reményre,
újra hinni az új hitben,
az ígért szebb világban,
az lenne jó…

csevegni ismét
sok, sok kedves semmiségről,
és álmodozni hajnal hasadtáig,
az lenne jó…

feledni a sötét múltat…
jövőt látni,
mint akkor… régen,
az lenne jó…

De.
Künn csendben hull a koratéli hó.
Az elherdált évek húznak el felettem,
az ébredő remény már semmi, az is csak volt.
Az új hit? Elhordott ósdi gúnya, folt hátán folt…
A kör bezárul… ismét ég a fél világ…
és tagadva már az emberség,
hol gyűlölet zárja ajtaját.

Ricza István
Drótakadály
Őzike, őzike innál? -
így, ugye senki se kínál?
Fuss, a folyó vize vár rád,
messze kerüld el a Drávát!

Őzike, őzike vérzel...
Tudja-e, hogy mit is érzel
most, aki drótakadályt von
végig a déli határon?

Őzike, őzike éppen
nézem a tested a képen.
Vér meg a mély sebek itt-ott
annyira visszataszított.

Őzike, őzike drága,
bajt hoz e drót a világra,
csak ne okozza a vesztét,
mert nem egy őzgida lesz tét.


Vihar Judit
Magyar táj...
Várrom, hegytető
királyok nyaraltak itt -
Dunakanyarban

Hegyek rejtekén
borospincék bújtak el -
Szépasszony völgye

Délibábos rét
szürkemarha legelész
puli tereli

Dombtetőn templom
szavad visszahallod itt -
Tihanyi apátság

Hegyek, völgyek közt
egész Balatont látod -
Kőröshegyi híd

Békés tájakon
ínség, betegség pusztít -
kifosztott a nép

Egy szatyorban van mindene.
Élete mellett végzete.
Reggelije, vacsorája.
Kukás kifli uzsonnára.
Talált, lyukas pulcsi télre,
Hogy a vad szél el ne érje.
Anyja fáradt simítása.
Cimborája, lelki társa.
Hű szerelme, heves vágya.
Asszony, aki hazavárja.
Meg nem született fiai,
Temploma, hite, s álmai.
Friss újságból takarója.
Nyűtt cipő, ha utcát rója.
Ünnepnapra felöltője,
S bátorsága, szebb jövőre.



Bár lenne váram igen-menedékem,
lenne erőm, hogy a nemet megértsem…!

Nekem ne küldjön gyertya rudat Isten,
ha nem világít, félre ne segítsen!

Nekem a fény arcot rejtsen, ha lehet,
a jel nem több, mint tünékeny sziluett!

Nekem a szél szemből farönköt borítson,
vaksötét szívben ne legyen Karácsony!

Nekem hordalék tűnjön el utamból,
disznók éjszakáját szentesítse ól!

Nekem a csonkot ne adják egésznek,
hadd döntsek magam, hiszek-e az észnek!

Legyen a váram igen-menedékem,
legyen erőm, hogy a nemet megértsem…!


Szegő Judit
A hajléktalan szatyra
Dobrosi Andrea
Igen-menedék
....................
Justin H. Knecht
Pastoral Symphony. V.
Torino Symphony Orchestra
Sergio Lamberto vezényel.
Kattints a kép nagyítható.
Bokros Márta: Gyűjtögetés
Debreczeny György: ima
Fetykó Judit:
Berti meg azok a dolgok…
Fövényi Sándor: Vissza a feladónak
G. Ferenczy Hanna: December
Kamarás Klára: Fáradtan
Karaffa Gyula: Karácsony
Kardos András: Hideg ablakomon
Ketykó István: Karácsonyi álom
Király Gábor: A ködök
Kis Mezei Katalin: Béke
Kolev András: A gondolat útja
Koosán Ildikó: Advent
Költő Nagy Imre:
Kék rongyok füstjében
Lehoczki Károly: Volt pajtások
Lelkes Miklós: Évszak évszakot.... .
M. Laurens: Foszlányaim
Mándy Gábor: Nyugdíjban
Millei Ilona: Törvény
Nyakó Attila: Egy fizetés margójára
Pápay Aranka: Icu
Péter Erika: Csodavárás
Pethő N. Gábor: Te voltál a Nyár…
Rada Gyula: Éjjel
T. Ágoston László: Pacsirta a diófán
Tiszai P. Imre: Négykezes

1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
Nógrádi Gábor
Itt éltünk és haltunk
Állatsírversek
4. oldal
kortársak, mesterek
Juhász Ferenc
versek
Megjelent
Sárközi László: Pokolkapu
című szonettregénye.
Infó a KÖNYVAJÁNLÓN>>>
Pataricza Iván