3
CIRMI, A HÁZIMACSKA

Imádtak Tóthék,
bárki bármit állít Nyárhalódon!
Csak nyaralás miatt
adtak oda Gáléknak kis időre!

Nem tudták: pénzért nem lehet szeretni.
Ha törleszkedtem, a nő arrébb rúgott,
s mert bánatomban ríttam egész éjjel,
a kertbe kidobott.
„Te rusnya dög! Egész éjjel nyivákolsz?
Holnap dolgoznom kell!” – így szitkozódott.

A kertben Bobi, a farkaskutya
felkergetett a fára.
S itt ért a végzet,
mert reggel esett,
s én, ki a kis Jucus meleg karjai közt aludtam mindig,
csúnyán megfáztam, s elpusztultam hamar.

„Megdöglött szegény, nem tudom, mitől ‒
mondta a nő gazdáimnak, mikor
megjöttek a napfényes Konstancából.
– Én igazán mindent megtettem érte!”
S a síró, kis Jucusnak, meg a többi Tóthnak
nem tudtam már odanyávogni, hogy:
nézzétek meg máskor, kire bízzátok,
akit szerettek!
MARILYN, A KORCS

Az én gazdám Piroska Péter volt,
a börtöntöltelék.

Január hidegében egy szemétrakás mellett
találtunk egymásra a Petivel.
Részegen alva, ott fagyott volna meg,
ha érdes nyelvemmel nem nyalom az arcát,
míg felneszel.

Lopásból élt, lopásból éltem én is,
de együtt, s boldogan.
Ó, szép idők tündér világa hol vagy?
Egy éjszaka, Tóthékhoz indulva egy kis zabáért
Gálékhoz ugrott be,
s valami dög kutya
– ó, fajtám átkozottja! –
elkapta őt.
Sírva keringtem a házak körül,
míg gazdám el nem vitte Rácz, a rendőr.

Kóborrá lettem újra,
legyöngített a bánat,
s a sintér elkapott.
Így végeztem egy orvosi laborban,
mint kísérleti állat.
Az emberiségért pusztultam el tehát,
pedig én csak Petikéért akartam.
OSZKÁR, AZ ARAPAPAGÁJ

Mindent tudtam, ami Gáléknál történt.
A Deutsch bácsi trafikjában, hol éltem,
reggeltől estig jöttek a vevők,
s mondták, mondták, mi zajlik a világban.
Vagyis, hogy Gáléknál, Tóthéknál, Ritteréknél;
meg másoknál, a Búza tér körül.
Ez így mondta, az úgy, amaz meg másképp,
tudásuk és szájuk íze szerint.
Egyedül én tudtam, mi a való,
mert kihámoztam a sok szóbeszédből.
Elmondhatnám, ki miatt halt meg Cirmi,
s miért vérzett el, Bobi, láncra kötve,
de nekik nem mondom, nem értenék.
Csak ismételgetem, ha pletykáznak,
mire a Deutsch bácsi örökké tanított:
„Bolond beszéd, bolond beszéd, bolond!”
BOBI, A FARKASKUTYA

Egy karóhoz volt kimérve a sorsom
a Gál család aprócska udvarában.
De nem bántam. A lánc megszokható,
s így kis örömnek is lehet örülni.

Ha focizni jöttek a Gál fiúk,
én boldog voltam, csak hogy látom őket.
S már nyolc előtt a tálkáimhoz ültem,
mert Ica asszony jött az ételemmel.
Ó, szép és szent létezés, köszönöm!
Örültem, éltem, őriztem a házat,
s mikor egy nap Piroska, a csavargó,
ki Tóthékhoz akart éppen betörni,
eltévesztve a lépést,
mellém ugrott le a kőkerítésről,
tudtam a dolgom, elkaptam a lábát,
s nem engedtem, bár oldalamba szúrt.
„Hálás vagyok Bobinak – mondta Tóth úr –,
Cirmikénk mellé szeretném temetni.”
Így fekszünk egymás mellett, békességben.
Ő, ki Ica miatt pusztult el nyomorultul,
s én, ki gazdáiért adtam az életem.
Ki van immár egyenlítve a számla.
Itt éltünk és haltunk

Állatsírversek
(MAGYAR VÁLTOZAT)

...............
..................